A szentély. - Lélek Sándorné Ekpafat,Visszahívta Leventét, - suzymama Blogja

Továbbiak »

Belépés

			suzymama.blog.xfree.hu
Aki szeretetet vet boldogságot arat!!			Suzy Mama 1901.01.01 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

A szentély.

2014-08-02 14:35:22, szombat

	Lélek Sándorné Ekpafat: A lélek húrja 5. rész Lefekvéskor esti imája előtt átértékelte a nap eseményeit, hálát adott az Úrnak, amit megtehetett, bocsánatot kért azért, amit elmulasztott és ígéretet tett másnap bepótolja, ha megkapja a holnapot. Felvillant emlékezetében a szülétől átöröklött ősi magyar hagyomány, melyben azt tartja a mondás, aki idegen helyen hajtja álomra a fejét és megszámolja a szoba sarkait, álmában meglátja a jövőt. A várakozás reményével bújt a takaró alá, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel. Reggel nem emlékezett, meddig jutott a rózsafüzér-imádságban, mert álomország tündérei hamar elrabolták. Az ablakhoz lépett s mindkét zsalugátert szélesre tárta. A napsugárcsimoták erre a pillanatra vártak és rögvest aranyragyogással töltötték meg szobájának minden zugát. Szerette az ilyen napkezdetet. Nagyot szippantott a friss levegőbe, érezte tüdeje megtelik az életet adó dús oxigénnel, ahonnan szétáramlik minden sejtjéhez. Ijedten pislogott az egyre hangosabban tikk-takkoló időmérőre, mely figyelmeztette az idő múlására. Sietnie kellett, izgatottan készülődött az Isten házába. A folyosón Lilikével futott össze, aki készségesen útba igazította, merre menjen legközelebb a kápolnába. - Megpihenhet a szentély előtti padon, ha még zárva találja. - ajánlotta kedvesen. Jól esett a reggeli séta, néhány fűszálat csillogó gyöngyharmat díszített, a talpa alatt csikorogtak a nedves kavicsok. Fölötte az egyik fa ágáról vidám madárfütty köszöntötte. Amint felért a dombra, észrevette a templom ajtaját már kinyitották. A gránitlap lépcsőkön feljutva belépett a kis szentélybe, ahonnan szeme elé tárult az egyszerűségében is csodálatra méltó belső. Az első sorban, az oltár előtt valaki fejét lehajtva imádkozott. Hátulról is felismerte. Meg sem moccant, nem akarta megzavarni az áhítatot cipője kopogásával. Megállt és maga is imára kulcsolta a kezét. Az ájtatos csendben alig észrevehető halk nyikorgással megnyílt az oldalajtó, ahonnan egy magas fiatalember lépett ki reverendában. Megállt az oltárnál keresztet vetett, térdet hajtott és az térdeplő hölgy felé indult. Az asszony az oszlop mögé húzódva, légzését visszatartva figyelt. Soha nem volt kíváncsi természetű, de akkor ott a lába gyökeret eresztett és egy tapodtat sem mozdult. A hölgy, amint észrevette a feléje tartó férfit felállt, karjait szélesre tárta, hosszan és szorosan ölelték egymást, majd suttogni kezdtek. El innen, amilyen gyorsan csak lehet! Még csak az kéne, hogy észrevegyék! Örökre elrontaná a renoméját, még azt gondolnák róla, hogy leskelődik. A párocska jól elvolt egymással az oltár előtt, így egérutat nyert. Szaporázni kezdte a lépteit, majdhogy nem futott, mintha bűnös lenne és menekülnie kellene. Szomorúan állapította meg első látogatása Isten házában számára kudarccal végződött. Gondolatai összekuszálódtak, a bogok egymásba gabalyodtak képzeletében egyre erősebbnek tűntek. Mire visszaért közeledett a reggeli ideje. Kellemes csengő-bongó hang jelezte, tálalva van. Pruszlikot vett magára, elindult az ebédlőbe. Az esti társaságból többen köszöntötték és asztalukhoz intették. Nem győzött hárítani, megköszönni a kedvességüket, és udvariasan közölni az este meg találta a helyét. Egyenesen az utolsó asztalhoz tartott. Pár perc múlva az öregúr is elfoglalta helyét. Az asztaltársaság érdeklődésére beszámolt az átaludt nyugodnak mondható éjszakáról, és arról hiába számolta meg a szobasarkokat álommanó elrejtette előle a kirándulás képeit. Délelőtti programjában a könyvtár szerepelt. A kápolnai látogatásáról mélyen hallgatott. Nem sokat időzött az társasággal, elindult a könyvek közé vigasztalódni. A harmadik sorhoz ért, mikor telefonjának berregése hasította ketté a néma csendet. Mindenki feléje fordult, érezte, fülig pirul. Remegett a keze, amint kihámozta zsebéből a készüléket. Kinyomta és hangosan bocsánatkéréssel, zavartan hagyta el a termet. Ez bizony nem az ő napja, mi jöhet még? Az ajtón kilépve tárcsázott. Visszahívta Leventét. Örömmel tapasztalta, a fiú hangja nyugalmat tükrözött. Meg sem várta a köszönését, azonnal indított: - Szia, Mamikám, hogy aludtál? Tegnap este sokat beszélgettünk Emesével. Nagyon kedves és rendkívül intelligens nő. Tudod, hogy Ő is pszichológus? Nagyon ért az emberekhez. Azt hiszem, tényleg megnyugodhatunk, jó helyen leszel, amennyiben úgy döntesz, hogy végleg maradsz. Olyan szépen beszélt a családjáról, hitéről a hívatásáról, hogy öröm volt hallgatni. Megkértem figyeljen rád nagyon, mert biztosan sokat szomorkodsz. Ő nem így látja, de megígérte minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy jól érezd magad. Anyáék bánkódnak, mert nem hallgattál rájuk és nem változtattad meg a döntésedet. Nagyon várjuk a hétvégét, hogy újra együtt legyen a család. Mamikám, nincs szükséged semmire? Ne látogassalak meg délután? - Nem, ne! Hosszú az út, holnapután úgy is találkozunk és két napig együtt leszünk. Sőt a jövő héten még többet, mert csütörtökön aláírjuk az ügyvédnél a szerződést és kezdődik a munka. - tiltakozott. - Erről most hallok először, már ilyen előrehaladott állapotban van a dolog még a beszoktatás előtt? No, és, ha mégis meggondolod, nem maradsz ott, akkor ugye hozzánk költözöl? Istenem! De jó is lenne! Erről jut eszembe, milyen a kápolna, biztos vagyok benne, hogy már meglátogattad. - Jaj, kincsem, majd mindent elmesélek, ha találkozunk, most nem tudok beszélni, a könyvtár előtt vagyok. - Rendben, akkor elköszönök, puszillak! Délután hívlak! - Menj csak, csókollak benneteket és ne izguljatok, tényleg jó helyen vagyok. - vágta el a beszélgetés fonalát hirtelen. Kikapcsolta a telefonját mielőtt visszatért az olvasóterembe. Zavarta az előbbi jelenet, de még jobban, az, amit a kápolnában látott. Még, hogy értékes teremtés, na hiszen, pappal ölelkezik, az unokámnak meg hitről és családról papol. Pont neki, aki naiv és jó lelkű. Milyen bársonyos volt a hangja, ahogy erről a perszónáról beszélt. Szűzanyám! Tán csak nem csavarta az a nő az ujjai köré szegénykémet - zsörtölődött magában. Mindent el kell mondani, amit látott csak megfelelő időt kell hozzá választani. Vagy mégsem? Akkor biztos azon lesznek, hogy hagyjon itt mindent és menjen vissza. De talán mégis meg kell tudniuk az igazat, soha nem hazudott, ködösített, nincs ahhoz szokva, hogy elhallgasson és tagadjon. - merengett tovább. Aki erre képes, az más gonoszságban is részt vesz könnyedén. Nem tudott figyelni a könyvekre csak araszolt a sorok előtt. A napilapokhoz igyekezett, felmérte a kínálatot. Tetszett, amit látott. Bulvárnak nyoma sem volt. Leült és kinyitotta a kedvenc polgári heti lapot, de csak a betűket látta a tartalom nem jutott el a tudatáig. Gondolatai rabul ejtették, nincs menekvés. Hiába próbált kiszabadulni a gondolatigából az egyre szorosabban fogta. Szobájába érve sem nyugodott meg. Úgy járt, kelt benne, mint akinek eszét vették. Nem értette, miért van az, hogy minden oly szépnek látszik, mégis hamis. Már pedig, nincs visszaút, az előszerződés él a héten végleges szerződéskötés. Nem veheti észre rajta senki, milyen zaklatott. Lemegy, sétál egyet a parkban, talán elcsendesedik az elme, és tisztább lesz a kép. Fogta barátnője novelláskötetét, leült az első padra úgy csinált, mintha olvasna. Nem akart senkivel beszédbe elegyedni. A nyitott könyvre meredt a tekintete, de a sors vetítőjében más filmet játszottak ismétlődtek a kockák. - De, jó, hogy itt találom Ilonka, lenne pár kérdésem a családdal kapcsolatban. - szólította meg az ismerős hang. - Nem szeretem, a hivatalos kérdőíveket szívesebben beszélgetek kötetlenül a lakóinkkal. Azt tudom, hogy Ön özvegy, Levente elmondta az este, milyen tevékeny, csodálatos asszony maga, a napi teendői mellett sok karitatív munkát végzett. Sőt, hogy rendszeresen számítógépezik. Intelligens, jószívű unokája van, csupán egy gondom van vele, túlságosan aggódik, félti magát. Próbáltam megnyugtatni és ígéretet tettem, nagyon fogok figyelni és vigyázni önre. Önnek is ígérhetem, nem fognak bennünk csalódni. - Köszönöm szépen, megtisztel. Hallgatom, kérdezzen csak kedves Emese - válaszolt tessék-lássék módon. Minden kérdést megválaszolt. Nem volt ínyére a beszélgetés nem is kérdezett vissza, talán érdektelennek is tűnhetett. Örült, amikor végre egyedül maradt. Az étkezés alatt megpróbált közömbösnek látszani, azonban megérezhették rajta valami nyomja a lelkét, de nem zaklatták a kérdésekkel. Elcsendesedve költötték el az ebédet. Délután megvívta harcát, egy pillanatra sem tudott elbóbiskolni, pedig, de jó lett volna egy kis pihenés. Vacsora után István, az öregúr megpróbálta felvidítani, kanasztázni hívta. Nem volt kedve kártyázni, félt a cinkelt lapoktól... Folyt. köv.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: bocsánatkéréssel, napsugárcsimoták, összekuszálódtak, aranyragyogással, elmaradhatatlan, egyszerűségében, novelláskötetét, megnyugodhatunk, szerződéskötés, asztaltársaság, figyelmeztette, gondolatigából, számítógépezik, olvasóterembe, szobasarkokat, látogatásáról, emlékezetében, vigasztalódni, rózsafüzérrel, megérezhették, kedvességüket, meglátogattad, beszélgettünk, előrehaladott, elcsendesedik, érdeklődésére, elcsendesedve, érdektelennek, elhallgasson, előszerződés, elbóbiskolni, gonoszságban, napilapokhoz, kapcsolatban, gyöngyharmat, képzeletében, lélek húrja, szülétől átöröklött, szoba sarkait, várakozás reményével, elmaradhatatlan rózsafüzérrel, ablakhoz lépett, napsugárcsimoták erre, pillanatra vártak, ilyen napkezdetet, friss levegőbe, egyre hangosabban, folyosón Lilikével, szentély előtti, reggeli séta, talpa alatt, nedves kavicsok, Lélek Sándorné Ekpafat, Visszahívta Leventét,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]